Gasparik

Kétségtelen, hogy a romániai diktatúra ritka kényelmetlen volt. Félelem és bizalmatlanság utalta. Az igaz, hogy a szinhaz, legalábbis a romániai magyarok számára hihetetlen fontos volt. Volt hat államilag fenntartott szinhaz, három bábszínház, egy opera amik magyar nyelven működtek. Erre még rájött a Szentgyörgyi Istvan Színművészeti Főiskola Stúdió Színháza, ahol évente minimum négy bemutatóval és heti többszöri előadással, több tízezres közönséget generálják. Ezekre még rájöttek a műkedvelő színházak. Ezek az intézmények a nem színházból élők számára voltak megmutatkozási lehetőségek. Amatőr vagy műkedvelő? Igazából nem szeretem egyik kifejezést sem. Mert sok esetben nem voltak sem amatőrök, sem pedig műkedvelők. Az aradi Periszkóp, a kolozsvári M Stúdió, a nagyváradi Kortárs Színpad 71, a marosvásárhelyi Színpad (Majom csoport) a temesvári Thália Egyetemi Színpad, csak így hirtelen ami eszembe jut. Modernek voltak, korszerűek. Fantasztikus közösségépítő, identitást adó intézmények. Mindent másként gondoltak mint a kőszínházak. Egyetemisták, orvosok, tanárok, bölcsészek, mérnökök, kétkezi munkások demokratikus találkahelye volt. Persze ezek mellett ott voltak a “hagyományosabb” népszínházak, akik inkább utánozták a profinak mondott színházakat. Ilyenek működtek, Csíkszeredában (innen indult pl. Bogdán Zsolt ) Székelyudvarhelyen, Dicsőszentmártonban , Szászrégenben, Parajdon, Nagybányán és például Medgyesen. Abban a kis Szeben megyei városban, ahol a magyarok szám meg a tízezret sem érte el. Szőcs Edgár, a romániai magyar képes történelem elő lelkiismerete, küldte ezeket a képeket amiket Búzás Árpád készített! Az előadás 1984-ben készült, a kiváló színész Boér Ferenc rendezte, a díszletet a MAMŰ neves képzőművészek Nagy Pika tervezte.

Kiváló kis közösségek voltak ezek a magyar közösség összefogására, az elnyomás idején! Mára a nagy szabadság szétszórta ezeket (kevés kivétellel) a sajtó nem ír róluk, fórumaik nincsnek, darabokat senki nem ír nekik, szakmai tanácsokat nincs kitől kérjenek. Kell a pénz a nagy városnapi ingyen koncertekre. Emlékezzünk, rájuk, gondolkozzunk rajta… talán még lehetne, más formában, más eszközökkel színházzal közösséget építeni!