Gasparik

Az igazság, hogy szeretek a színházi szakma után kutakodókkal együttműködni. Úgy is lehet mondani, hogy hallgatókat tanítani. Azonban nem szeretem ezt a kifejezést. Szeretem bennük megerősíteni az érdeklődést és közösen újra felfedezni, mi az a művészet és azon belül mi a színház… vigyáztam, hogy sose tegyem érzelmileg függővé őket irányomba. Maguk kell boldoguljanak. Nem szerettem a tyúkapó szerepet, a nagy lelkizéseket. Páran fel is rótták, de tudom, hogy így jobban érvényesültek, hamarabb megtanultak küzdeni. Istenem, hányszor szerettem volna közéjük ülni esténként egy-egy pizzára meg sörre, de az az ő életük! Figyelem, persze figyelem őket és ha nem megy nekik, nekem még jobban fáj. Mikor sikerük van? Remekül adom a közömböst… na mindegy.

Ma órák után szól a kapus az egyetemen, hogy valamit át kell adjon. Két könyv volt az. Két tapasztalattal, kutatással, vívódások teli könyv, hosszú évek munkája, egy hajdani pajtástól, Kozma Gábor Viktortól. Jut eszembe a III Richard, az Őrnagy, és a kedvencem , Sabeljszkij gróf az Ivanovban… Drága Kozi úgy érezte, meg kell ossza velem a gyötrelmei eredményét. Persze, hogy el fogom olvasni, de addig is, ma nagyon nyugodtan fogok aludni! Most úgy érzem, mindennek van értelme! Apropó a mai nap: éljen a szabadság !