Annakidején, 1989 előtt a hatalom és az őket védők rettegtek a kultúrától, a művészetektől. Volt rá okuk. A kommunista irodalmi könyvek úgy tanították, hogy Petőfi írt és elmondott egy verset amitől kitört a nemzetté válás forradalma. Illyes Gyula, Egy mondat a zsarnokságról, verse alaposan kívájta a medrét az 1956-os forradalom és szabadságharcnak. Emlékszem, mikor egy osztálytársnőm édesannyától kaptam, egy kézzel írt Kányádi verset és mondta, ha gondolom másoljam le több példányban és osztogassam…
A bujdosni sem tudó szegénylegény éneke
Ad notam Ady Endre
D. G. barátomnak mondom
kelendő a burkus
minket még egy rongyos
forintra se taksál
senki emberboltos
nem kellünk mi múltnak
nem kellünk mi mának
kivált jövendőnek
minket itt utálnak
nem kellünk mi testvér
sem itten sem ottan
a nemkellésekbe
beleszomorodtam
hitted volna-e hogy
nyelvpecérnek álljon
a valamikori
kenyerespajtásom
kivel együtt víttunk
vettük meg a sáncot
akkor még a világ
gyönyörűnek látszott
lejárt testvér lejárt
rosszul tarisznyáltak
felezőideje
a vén ideáknak
kiszikkadt a nádas
kigyérült az erdő
nem bujdosó lenne
a nevünk tekergő
sem inde sem unde
semerre az utunk
egy-két ezer évet
vissza kell butulnunk
kelendő a burkus
hát vigyék ha adják
várjuk mint a holtak
az ítélet napját
Az elnyomó rendszer, irodalomnál jobban félt a színháztól. Hatalmas kockázatot látott abban, hogy élőben, sok embernek előadnak egy történetet. Hiába volt a sok cenzúra, ideológiai szűrő. A hírhedt politikai titkosrendőrség folyton vizslatta az előadásokat, hogy nehogy áthallásos legyen! A művészek szabadságról álmodtak. Akkor még nem tudták, hogy milyen paradoxon, őszintén leírni, lefesteni, kimondani, hogy zsarnokság van, korrupció van, elnyomás van… mert ha kimondható, szabadon akkor annak nincs varázsa.
Ma a hatalom eszközei, a művészetek féken tartására, durvább eszközöket is ismer, mint amilyeneket a kommunisták ismertek. A hatalom benyúl a zsebbe, vagy éppen kitömi a zsebet! Pár éve arra is rájött, hogy még az írmagját sem szabad az állami kulturális intézmények élére engedni azoknak, akik nem feltétel nélkül lojálisak a hatalomhoz. Már nem kérik az ideológiai nevelést, a hatalom dicséretét ! A hatalomnak elég ha gondolatébresztő helyett, szórakoztatás van! No gender, no war…. Tinci-tánci, Csárdáskirálynő a háztetőn, hagyományőrző népies dallamokkal! Elsősorban a színházról szólok, mert az irodalomfogyasztók, képzőművészet rajongók olyan törpe kisebbség lettek, akikkel nem kell foglalkozni. Az új fegyver a színházakban, a román/magyar közéletben, a megbuherált igazgatói versenyvizsga. Itt a módszerek igen kreatívak! Magyarországon olyan politikai szűrőket alkalmaznak, hogy újabban esély sincs, nem feltétlen lojális igazgatóra. Pár önkormányzat próbál küzdeni… de egyre reménytelenebbül! Tisztelet és őszinte elismerés annak a pár színháznak, önkormányzatnak, akik még álljak a sarat! Romániában kicsit bonyolultabb, de a vége ugyanaz! Az vezet, akit a hatalom akar! Például a pályázatot éjszaka hirdetik ki és olyan fórumokon osztják, hogy csak az az egy pályázó jelentkezik, aki nekik KELL! Így lett pl, a kolozsvári Magyar Opera élére, egy hetven éves jelentkező, aki annakidején a Securitate lelkes kiszolgálója volt és évek óta egy pártnak az alapembere. Rajta kívül még tudunk példát. Most éppen a Suceava-i szinház igazgatója borzolja, a még megmaradt szabad sajtó vizeit.
Suceava/Szucsáva a valamikori Moldva fővárosa ma 120 ezres város. Pár éve van neki színháza. A mostani igazgató versenyvizsgával kapta a kinevezést. Igen ám de kiderült, hogy a pályázata szóról szóra egy 2021-és Pitesti (másik romániai város) színházi pályázta. Az is kiderült, hogy a pályázatot elbíráló bizottság el sem olvasta a pályázatot, mert az igazgató meg arra sem fektetett hangsúlyt, hogy a városneveket kicserélje. Lemondás helyett a színházigazgató, annyit mond, hogy egyszerűen lusta volt, a helyneveket átírni. Az ügy még tart és csak kisebb helyi forgószeleket generál. Pedig ez, ha nem más, szellemi tulajdon lopása! Minősített bűncselekmény, amiért azonnali jogi lépést kellett volna tegyen az ügyészség, mindenféle feljelentés nélkül. A jogon túl, hogyan lehet erkölcsileg egy művészeti intézmény élén valaki ilyen felkészültséggel és ilyen morális tartással? Persze a romániai magyar sajtó ingerküszöbét az ügy nem érte el
A másik eset pécsi!
https://hvg.hu/elet/20251031_pecsi-nemzeti-szinhaz-igazgato-darabont-mikold-lipics-zsolt
Pécs egy hatalmas színházi múlttal rendelkező, 140 ezres város. Ketten jelentkeztek igazgatónak. A jelentkezők közül az egyik, Darabont Mikold a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem volt hallgatója (https://www.szini.ro ) a versenyvizsga előtt megkapta az eredményt, hogy nem ő lesz a baranyai tarsulat vezetője. A szakmai szolidaritás elmaradt, pont mint a politikai nyilatkozatok! Innen látható, hogy az ellenzéket nem nagyon zavarja a kultúra.
Nos Pécs és Szucsáva most már lehetnek testvérvárosok is. igaz, hogy más-más módszerekkel, de végeredményben ugyan az a szándék!
Leave a Reply