Amikor 1990-ben ránk szakadt a szabadságnak hitt érzés, páran – vagy inkább sokan – úgy gondoltuk, hogy művészileg továbbépítjük a romániai magyar kultúrát. Magyarul keresünk válaszokat a Romániában létező kérdésekre.
Hosszú lenne elmesélni az elmúlt közel négy évtized kulturális harcait, vergődéseit, kísérleteit és kudarcait, de egy dolog mára világosan megállapítható: rendkívül nehéz helyzetben vannak azok az alkotók, akik egy autentikus erdélyi magyar művészeti koncepciót képesek – és mernek – magas szinten képviselni.
Szép dolog, hogy Erdélybe érkeznek magyarországi alkotók – mondjuk filmesek –, és tíznapos forgatások során olyannak mutatják meg ezt a tájat, amilyennek egy bizonyos budapesti látásmód látni szeretné. Ott a pénz, tehát ott a hatalom is. Ehhez társul az a tény, hogy a művészeti finanszírozás kérdése nincs megoldva sem Kolozsváron, sem Székelyudvarhelyen. Az a kevés pénz, ami létezik, többnyire politikai alapon kerül kiosztásra. Ez persze a hazai alkotók sara is.
Aki fizet, az húzatja.
A kivételekre pedig különösen oda kellene figyelnünk.
Ebben a közegben különös jelentősége van annak, hogy a most zajló 45. Magyar Filmszemlén bemutatják Mesterséges város című filmet, Bálint Artúr rendezésében.
A film műfaji meghatározása: ballada.
Ez az ötvenperces alkotás megrázó és döbbenetes képi esszé Székelyföld közepéről,!Balánbányáról. Egy film, amely hosszú évek – nagyjából húsz esztendő – alatt készült el, és amely emberi sorsokon keresztül enged betekintést a romániai szocializmus koromfekete oldalába és a romániai kapitalizmus hydrxchefalikus szörnyszülöttjébe. A reménytelenség és a szomorúság vizuális megfogalmazása ez, rengeteg humorral és öniróniával.
A helyzet bemutatása közben a filmvásznon maga a rendező is megjelenik, komolyan kétségbe vonva saját filmjének létjogosultságát, megosztva a nézőbel a készítés kínjait, értelmét és lehetőségét. Gyönyörű, önreflexív pillanatok ezek: kint is vagyok, bent is vagyok – mutatom is, de közben át is éltem. A gyötrődés, a kétely, az önvizsgálat ritka tisztasággal van jelen.
Az ilyen filmekkel – és ezeknek a filmeknek a következetes terjesztésével – sokkal közelebb kerülhetnénk a rólunk szóló önismeret útjához. Ezek a művek bizonyítják, hogy van értelme a kompromisszummentességnek. Gyerünk Arthur!
Minden elismerés az alkotóknak, különösen a vágótársnak, T. Bányai Péter. Elismerés illeti az erdélyi dokumentumfilmes támogatásért a Dunatáj Alapítvány csapatát is, ezen belül **Szederkény Miklós**t és **Buglya Sándor**t.
Bálint Artúr 2024-ben készült filmjét a Magyar Filmalap támogatta.
Aki látni szeretné:
február 5-én, reggel 6 órakor (balánbányai idő) vetíti a Hír TV
Mert: mi szeressük Erdély, jeligével
Leave a Reply