Gasparik

80 éve alakult a marosvásárhelyi Székely Színház

március 10-én volt a marosvásárhelyi Székely Színház első bemutatója – a mai Nemzeti Színház jogelődjéé.

Ott voltam az ötvenedik születésnapon a Kultúrpalotában. Minden Tompa Miklósról szólt. Roppant untam a hosszú, unalmas beszédeket. Az előcsarnokban röhécseltünk Tompa Gáborral. Ma is emlékszem a fő poénjára:

– Tudod, Pendi (az egyetem fogadott kutyája) miért nem kapott kitüntetést?

– Miért?

– Mert néha közbeugatott.

Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a vásárhelyi színház múltjával ( végül is 24 évig volt a munkahelyem) , akkor ismertem meg igazán Kemény János és Pittner Olivér érdemeit. Mára – legalábbis a szakmai köztudatban – mindhármuk neve ismert. Legalább ezt megérte megcsinálni.

Most éppen Kemény és Tompa kapcsolatával foglalkozom. Remélem, nemsokára végzek vele. Igaz, egyelőre nem tudom, melyik kiadót fogja érdekelni – de reménykedjünk.

Az alábbiakban egy régebbi beszélgetés részlete következik Galfalvi Zsolttal, aki egy ideig a marosvásárhelyi színház igazgatója volt. Érdekes történet.

Gálfalvi Zsolt: Amikor intenzíven kezdtem el dolgozni a Kulturális Tanácsnál, akkor Kemény János volt az irodalmi titkár. 

G.A. Ismerted?

Gálfalvi Zsolt: Mi ismertük egymást az írószövetségből, úgyhogy én hozzá mentem, rokonszenveztünk is egymással. Nem volt már különösebben nagy szerepe a színháznál, de ott volt. Egyrészt. Másrészt, mert akkor már politikailag nagyon kezdett zűrösödni a világ. ’52-ben, kérlek szépen, amikor megint jöttem és kerestem, Kemény Jánost, akkor közölték velem, hogy Kemény János nincs a színházban. Utána érdeklődtem, nagyon rövid idő alatt, nagyon hogy hívjákosan, kidobták. ’52-ben… Akkor volt egy ilyen, osztályharc élesedés. 

G.A. Ez fentről jött?

G.Zs. Ez a helyi szervektől jött.

G.Zs. Ahogy én utána néztem, s ahogy én utána beszéltem, áramlat jött, hogy ezeket az embereket, tehát mindenkit, akibe bele lehet valamilyen alapon kötni, azokat ki kell tenni és Vásárhelyt ezt alkalmazták egyebek között Kemény Jánossal. És kidobták.

G.A. Tehát, Tompának van vajon hozzájárulása vagy nincs.

G.Zs. Abban az értelemben van, hogy nem tiltakozott.

G.A. Nem tiltakozott. 

G.Zs. Tompa, ilyen dolgokban nagyon hogy hívják nem volt bátor. Azért elmondom neked, hogy, nemcsak azért, hogy bennem mély nyomot hagyott, jelentéktelennek tűnő, de jellemző. ’55 – Marosvásárhelyi Színház 10 éves. Nagy ünnepségek, előadják a Budai Nagy Antalt. Kolozsvárról az Utunk szerkesztőségéből jön egy küldöttség, mi akik a lapnak dolgozunk, magyar kultúrával foglalkozók, együtt jövünk, mellékesen repülőgéppel, mert akkor még repülőgéppel lehetett Marosvásárhely és Kolozsvár között…

G.A. Micsoda rendszer. 

G.Zs. A társaságban ott van, Kiss Jenő, Asztalos István és én. Ezek közül ketten, Kiss Jenő és Asztalos István az erdélyi Helikon oszlopos tagjai voltak. Nagyon jó viszonyban voltak Kemény Jánossal. A főtéren sétálunk, délután, este az előadás előtt és jött szembe Kemény János. Most mért maradt meg nekem ez az emlék: először azért mert, a két kollégám, akivel nagyon jól voltam, rettenetes zavarba jött. Mert ők, az elmúlt években, mialatt Kemény János vezette az irodalmi titkárságon nem találkoztak vele. János a maga lelkében szerény ember volt. Ott beszélgetünk a főtéren és akkor egyikünk, nem tudom, hogy ki, biztosan nem én, nekem annyi orrom volt, hogy tudtam, hogy ezt a kérdést nem kell feltenni. Azt mondja, hogy akkor este az előadáson találkozunk. János elpirult s azt mondja, nem találkozunk, mert Tompa elfelejtett meghívni. Tehát, a 10 éves évfordulóra. 

Gálfalvi Zsolt: Kemény Jánosnak az alapításában óriási szerepe volt. A jó színészek miatta jöttek, mert azok bíztak Kemény Jánosban. És tíz év után, Tompa elfelejtette meghívni. Kemény János nem is volt ott akkor, amikor ünnepeltük a színház 10. évfordulóját. Na, most ez volt a Tompa…

Tompának és Keménynek óriási érdeme volt a színház megalapításában és művészi karakterének kialakításában. Hogy nem voltak barátok…. Hát nem. Rossz idő voltak. A későbbiekben remélem sikerül árnyaltabb bemutatni a két ember viszonyát!

Éltesse Tália Istene a színházat Marosvásárhelyen (is) A színészeket, a nézőket és mindenkit aki jószándékkal szolgálja az Ügyet!