Az egyik legsikeresebb szakmai integráció Romániában
Romániában talán a legismertebb, legelfogadottabb és leginkább hiteles szakmai szövetség a színészeké: a UNITER. Közismert név, valódi szakmai tekintély. És ami különösen fontos: ez az a szervezet, amelynek sikerült az, ami sok másnak nem – a magyar színházakat egyenrangú félként integrálni.
Ebben a szövetségben a magyar színházak nem a megtűrt szerepet játsszák. Jelen vannak, számítanak, mérvadók. Az UNITER-nek is köszönhető, hogy a magyar színészek nemcsak szűk szakmai körökben ismertek, hanem országos szinten is. Ez azonban nem pusztán intézményi érdem.
Kellettek hozzá nézők. Kellettek hozzá közösségek. Kellettek hozzá azok az erdélyi magyar közönségek, amelyek ma is roppant komolyan veszik a színházat. És kellett az is, hogy a két szakmai képző egyetem tisztességgel, következetesen elvégezze a dolgát.
Néha azt hiszem, fel sem tudjuk mérni, mekkora lehetőség és milyen kivételes állapot az, hogy egy közel egymilliós kisebbségnek nagyjából húsz hivatásos társulata van. Ez önmagában is kulturális csoda. Hatalmas összefogás eredménye, hiszen ezek a színházak a piacról nem tudnák fenntartani magukat ilyen magas színvonalon.
És mégis: vannak színészeink, rendezőink, tervezőink, zenészeink, drámaíróink, zeneszerzőink. Nemcsak hogy él a romániai magyar színház, hanem – bátran kimondhatjuk – prosperál is. Gondoljunk bele, Szekely Csaba, Galló Ernő inspirációjára irt magyarnyelvű szövege is az év legjobb drámája kategóriában jelölt! Ezúttal nem volt magyar a zsűriben! (Az előadást tessék megnézni)
A színvonal egyik legpontosabb fokmérője minden évben a legnagyobb romániai színházi seregszemle: az UNITER-díjak jelölése. Ott valóban a színházi „felső tízezer” jelenik meg. És öröm látni, hogy Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Marosvásárhely mellett már Szatmár is bérletet váltott a jelöltek közé.
Van még valami, ami különösen felemelő: a magyar művészek jelentős része nemcsak alkotó, hanem tanár is. Tudást ad tovább, rangot ad a szakmának, és nap mint nap igazolja, hogy a színház nem könnyed időtöltés, hanem roppant komoly játék.
„Én játszom ugyan,
de ti vegyetek komolyan.”
(Szilágyi Domokos)
Éljenek a jelöltek.
És éljen a romániai magyar színház. 🎭 az a romániai magyar szinhaz amelyik szerves része az összmagyar színjátszásnak, ha ezt nem is sokan veszik tudomásul! Íme a jelölések!
Kóda. Harmincnyolc éve tanítok. Igyekeztem mindig távolságot tartani a hallgatókkal. Nem kedveltem a kotló szerepet. Tudom voltak sokan, akik közelebb szerettek volna kerülni hozzam… Én meg úgy gondoltam, hogy a csatáikat egyedül kell megvívják, mégha a szinhaz csoportos “foglalkozás” A sok távoltartásukat közben azért igyekeztem jobban figyelni azokat akikhez valaha közöm volt… nos kurvára örülök, hogy az idén Moldovan Blanka, Nagy Csongor, Boros Csaba is a jelöltek között van. Részemről már nyertek is!
Leave a Reply