Az egyik legsikeresebb szakmai integráció Romániában Romániában talán a legismertebb, legelfogadottabb és leginkább hiteles szakmai szövetség a színészeké: a UNITER. Közismert név, valódi szakmai tekintély. És ami különösen fontos: ez az a szervezet, amelynek sikerült az, ami sok másnak nem – a magyar színházakat egyenrangú félként integrálni. Ebben a szövetségben a magyar színházak nem a…

Diogenész a kutya volt a címe annak a Dumitru Solomon-darabnak, amelynek 1988-as előadásában feltűnt nekem egy statiszta lány tekintete. Ott is volt, meg nem is. Elhitte, hogy részese a történetnek, ugyanakkor külső elemzőként is jelen volt. A nyolcadikos ifjú hölgyet Kincses Rékának hívták. A történet aztán a szokásos pályán haladt tovább: érettségi, egyetem, bölcsész… majd…

Pár napja címlapon hozza a romániai magyar sajtó – szinte kórusban –, hogy van egy sportoló az olimpián, aki marosvásárhelyi, és szurkol neki Szováta is, meg még sokan mások is. A lelkesedés érthető. Ami viszont feltűnően hiányzik ezekből az írásokból, az a kérdés maga: miért nem indulhat ez a kiváló, Marosvásárhelyen született sportoló hazai színekben?…

Tompa Klárának ajánlva Desire – Aranysárkány – Tavasz ébredése A „desire” (vágy, kívánság) szó angolul erős érzelmi késztetést, igényt jelent valami iránt. Szinonimái közé tartozik a passion, a longing vagy az urge. A Desiré magyarul a latin Desiderius – azaz a Dezső – becézett formája, és ha irodalomról beszélünk, akkor ez a szó a kosztolányis…

Állami színház, gyári norma, jelenléti ív A ma működő romániai színházak egy része mintegy nyolcvan évvel ezelőtt alakult. Az állam meghatározó szerepet vállalt létrehozásukban: az addigi bizonytalan koncessziós rendszert felváltotta az állami finanszírozás, majd az intézményes fenntartás. Az „állami ingyenebéd” azonban soha nem ingyenes. A színházaknak is megvolt az ára: „szórakoztatva neveltek”, és élharcosai lettek…

„Maga honnan jött?” – kérdezte tőlem az első színészmesterség órán Lohinszky Lóránd. – Váradról – mondtam. – Óóó, operett… – válaszolta. Nem esett jól. Tiszta szívemből utáltam azt a műfajt. A színire való felvételi előtt nem sokkal volt a Fekete Péter operett bemutatója Nagyváradon. Igazi vidéki, „kutyaoperett” előadás volt. Mi, az akkori idők lázadói, a…

Amikor 1990-ben ránk szakadt a szabadságnak hitt érzés, páran – vagy inkább sokan – úgy gondoltuk, hogy művészileg továbbépítjük a romániai magyar kultúrát. Magyarul keresünk válaszokat a Romániában létező kérdésekre. Hosszú lenne elmesélni az elmúlt közel négy évtized kulturális harcait, vergődéseit, kísérleteit és kudarcait, de egy dolog mára világosan megállapítható: rendkívül nehéz helyzetben vannak azok…

Annak idején, amikor még főiskolán tanultuk a színész mesterséget, rengeteget játszottunk a marosvásárhelyi, Köteles Sámuelről elnevezett Stúdió Színházban. Egy jobb évadban volt vagy ötven előadás, a kötelezőkből tíz–tizenöt. Ehhez jöttek még a környékbeli kiszállások, tájolások, turnék. Mire az ember végzett, simán összegyűlt mögötte kétszázötven–háromszáz előadás. Az első kiszállás szinte mindig Nyárádszeredába vezetett. Egy nagyközség volt…

Ma többnyire úgy emlékszünk, hogy bár Románia és Magyarország egyaránt a „szocialista táborhoz” tartozott, a két ország között – különösen kulturális téren – alig létezett valódi kapcsolat. A hivatalos barátság retorikája mögött kevés tényleges találkozás, még kevesebb őszinte párbeszéd zajlott. A ritka kivételek közé tartozik Major Tamás erdélyi jelenléte. A kiváló színész és rendező több…

Nem gondoltam, hogy szerény, szegény kis blogom ennyi kérdést kap a Vidnyánszky-Tompa kérdésben. Nem, nem szerettem volna reagálni, de most megteszem. Ahogy eddig, elfogultan, részrehajlón. Nagyon vázlatosan. Igazából nem érdekel, mi és hogyan történt a budapesti Nemzeti Színházban Tompa Gábor rendezésével kapcsolatban. Annyi jó színház van Budapesten. Ami viszont régóta érdekel – sőt, zavar –,…